bowl fire
Ver 180x255 rev

Reverie [HU]

“Nem az számít, hogy honnan jössz. Sokkal inkább az, hogy hova tartasz.” REVERIE Eldarya témájú fanfiction, amit itt lehet elolvasni. A történet követi a játék alapjait a 13. részig, ezért spoilert tartalmazhat. Fanfiction with a custom gardienne from the web visual novel game, Eldarya. The fanfiction is follow the first...

4460 4460 views
0 0 comments

Bonyodalmak

Episode updated over 1 year ago
771 771 views
0 0 comments

– Ma reggel, egy vadász megölt egy nyulat. ~ – a dallamos fütyörészést felváltották a csilingelő szavak, amelyek groteszk hatást eredményeztek az éneklő vidámsága és a dal jelentése okán. – Ez egy nyúl volt piros fülekkel. A vadász büszkén mutogatta, míg nem az állat ékes dísze nem lett a falnak. ~
-Tudod…. ezt nagyon különös pont a te szádból hallani….
– Csak mert nyuszi füleim vannak?
A brownie jóízűen nevetett fel, mialatt a vendége csak az asztalon könyökölt. A fiatal tündér ruganyosan mozgott az asztalok között. Közepes szobájában három asztal helyezkedett el, mégpedig úgy, hogy egyes napszakokban más asztal kapja a teljes fényt. A barnás tölgyek megannyi kémcsőnek vagy kerek, talpas lombiknak adtak otthont. Falait polcok díszítették, azokon pedig könyvek pihentek. A legtöbbjük tudományos témát érintett, jó pár fellelhető volt a humán világban is. Láthatóan csak munkára rendezkedett be a tulaj. A munkája pedig a hobbija is volt. Le sem tagadhatta volna, hogy az Abszint gárda büszke és fiatal tagja. A félvér nő végigmérte a ténykedő tündért. Magasabb volt, mint ő. Vékony és lapos. A teste legalább annyira volt kecses és hajlékony, mint amennyire illett az állathoz, amihez hasonlították. Mégsem emiatt gondolta egészen különlegesnek. Az ő világában nem létezett olyan személy, aki nem átalakította valamilyen speciális módon magát, hanem úgy született meg, mint ez a brownie. A nagy gombócba fogott haja ezüstösen csillogott, mialatt pasztellesen színezve volt a szivárvány minden színével. A vékony ajka halovány zöld rúzzsal volt kikenve. Mialatt figyelte, az ajkak elváltak egymástól egy vigyort alkotva, ezzel is megmutatva a rágcsálóhoz nem hasonlítható éles kis agyarokat. Nox megilletődve találkozott a borostyán pillantással. A nyúlnak a szemfehérje fekete volt, a pillantásában tűnt csak fel az értelem szikrája.
– Azon gondolkodtam, hogy mennyire máshogy néztek ki…. nem csak, mint Browniek…mert Merryl is más…de az egy belső rasszt is, mint mondjuk te és Ykhar.
–  Ez a Browniek sajátossága. Egyikünk sem egyforma. – vigyorogva rázta meg a kezében lévő ampullát. – Nos… összefutottál mindenkivel?
– Nem. – húzta el aprót, az ajkát mialatt kitámasztotta a fejét. – Egyik pillanatban elég erőt érzek magamban, hogy lerendezzem….de a következőben már összeszorul a gyomrom és hálát adok, hogy nem került rá sor.
– Eltúlzod. – vágta rá egyszerűen – Megint egy helyen élsz velük. Nem fogod tudni elkerülni őket sokáig.
– Nem is akarok mindenkit……
– Jut eszembe, akkor a főnökkel sem diskuráltál még, igaz?
A borostyán szemek rászegeződtek, majd úgy hatoltak belé, mintha átrágták volna a csontját is. Lehántott minden gyenge álcát róla.
– Tudod, sokkal egyszerűbb lenne a dolgunk, ha őt is beavatnánk.
–  Nem szeretném, hogy szólj neki Clareen.
–  És nem is fogok. – fordult vissza mialatt vállat rántott. – Csak azt mondom, hogy így jóval lassabban haladunk.
–  Jelenleg semmi másom nincs, csak időm, szóval ez nem probléma. Hogy áll amúgy?
–  Maximum 10%. Toporgunk, mert ez nem egy olyan dolog, mint kikeverni egy altatót vagy hasonlók.
– Ezarel azt mondta, hogy nem fordítható vissza.
–  Olyan nincs. – rázta meg a fejét a fiatal – Legalábbis szerintem, de pont ezért kihívás. Ezért vállaltam el.
Nox észrevette a szenvedélyes vigyort Clareen arcán. Megértette, hogy a tündér valóban oda van a tudomány minden apró szegmenséért. Fiatal kora ellenére nagyon tehetséges volt.
– Azokkal a ritka alapanyagokkal, amiket be tudsz szerezni, tudunk haladni. ….hm… pótolnom kell majd pár lombikomat.
– Pótolnod? – mikor Nox kérdése felhangzott, az előtte lévő üvegcsében lévő lila szer bugyborékolni kezdet. A félvér lepetten figyelte. A furcsa nedű úgy tűnt, hogy hasonló reakciót fog mutatni, mint egy vulkán, ám a végén a robbanással járó kifakadás elmaradt. Nagy kő esett le a szívéről. A borostyán szempár tulaja szemben az asztal mögül lesett ki. Nox ekkor döbbent rá, hogy Clareen nagyobb problémára számított.
– Szólhattál volna, hogy robbanni fog!
– De nem robbant. – jött a vigyorgó válasz, mire a félvér zavartan nézett rá. Az arcába robbanhatott volna… megfeszült.
–  Clareen!
–  Nyugi…nyugi. Tudom, mit csinálok. Nagyjából. – kimenekülve a menedékéből lépett a másik mellé. A kezébe vette az üvegcsét. – Remek. Elértük a 12%-ot!!!
– Remek…de….
– Ez azt jelenti, hogy kell valaki, aki segít a tovább haladásban.
– Azt hittem a „legjobb vagy.”
– Pfff az vagyok! Majdnem….. de ez most nem logikai. Nem az én tudásom, hanem egy gyógyítóé kell.
– Gyógyító? …. Nem szeretném, hogy Eweleiinnek elmond, mert akkor Ezarel is megtudja.
– Tudom…ahh… megnehezíted a dolgom folyton.
– Tudok valakit, aki segíthet nektek.
A két nő hirtelen kapta a fejét az ajtó irányába. Az ismerős hang egy magas, szálkás férfihoz tartozott. Vállig érő, hullámos fekete haját egy copfba kötve viselte. Arca leginkább az ázsiai vonásokat hordozta magában. Kissé hosszúkás sötét viola szemei szórakozottan méregették a két nőt. Szemei alatt és fölött, két-két vöröses tetoválás jelezte hovatartozását. Közelebb lépett a fényre így jobban kivehetővé vált az öltözete. Távol-keleti stílus jegyeket kevert egy-két páncéllal, kardjának övével. Láthatóan kedvelte a fekete és vörös kombinációkat. Clareen még mindig hüledezve meredt a nem várt idegenre, végül megrázta a fejét s rámutatott.
– Nem hívtalak meg! Hogy mersz szerény hajlékomba betérni??
– Ez minden csak nem szerény. – nézett szét a lombikok között a Fenghuang. A brownie az arcához kapta a kezeit felnyüszítve. Nox most először talált hasonlóságot Ykhar és Clareen között.
– Ne érj a cuccaimhoz! El fogod törni!
– Dehogy fogom. – nevetett fel a férfi majd kihúzta magát s megadta a tinédzser lelki békéjét. – Segíteni fogok. Tudom, hogy ki az a gyógyító, aki kell nektek.
A két nő összepillantott. A félvér kissé sértetten amint leesett neki a dolog.
– Te elmondtad Nathreenek?!
–  Esküszöm, hogy nem! Megígértem.
– Tényleg nem ő volt. Én vagyok jó megfigyelő. – kacsintott a két nőre. – Nos, érdekel a segítségem?
– Mit akarsz cserébe?
– Semmit. – somolyodott el a férfi – de szórakoztatónak tűnik a dolog, ezért nem akarok kimaradni belőle.
Közelebb sétált, azzal helyet foglalt. Mindkét nő bizalmatlanul várta a folytatást.
– Van az Abszint gárdának egy gyógyítója, aki ezt mágiával működteti. Nem csak tanulás, hanem veleszületett adottság. Ő kell nektek.
– Clareen? – érdeklődve mérte fel a mellette álló tündért. Amint a nyúlnak leesett, hogy a férfi kiről beszélt, felcsillantak a szemei.
– Valóban! Nemesis segíthet nekünk kicsit előre lendíteni a dolgot! Nem is tudom, miért nem jutott előbb eszembe!
– Ő is itt van valamerre?
– Nem – rázta meg a fejét a brownie, ám helyette a férfi folytatta.
– Nemesis a központban lakik, mint te is. – Nox lepettségére, Clareen vette át a szót.
– Otthon volt egy kis ideig. Akkor tért vissza a központba, mikor te idekerültél. Elkerültétek egymást.
– Akkor nekem kell megkeresnem….
– Nagyon úgy tűnik. Elvégre a nyuszi-muszinak nincs oka odamenni most.
Clareen egy vigyorral vonta fel a szemöldökét. Érzékelte a kihívást, amit el is fogadott némán.
– Így van… jelenleg nem tudok oda menni, de Nathreen nyugodtan elkísérhet.
– Inkább egyedül intézem.
Kerülte meg az asztalt. Magán érezte mindkét tündér pillantását. Felkapta az egyik asztalról a fehér bőr övtáskáját s visszacsatolta magára. Fél szemmel viszonozta a még mindig rajta ülő tekinteteket.
– Mit akartok?
– Az, hogy elkísérlek nem ajánlat volt, hanem kijelentés. Az információért cserébe.
– Azt hittem nem akarsz érte semmit. – vonta fel a szemöldökét, mire a Fenghuang csak ajkához emelte mutatóujját és kacsintott felé.
– Füllentettem.

》○ ○ ○《

– Szóval, milyen indokkal hagytad el a központ területét?
– Nem kell már indok, hogy kijöhessek egyedül……. – egy sokatmondó pillantással találkozott a tekintete –  na jó….. felajánlottam, hogy utána nézek valaminek. Ezt megtettem még a Clareenál tett látogatásom előtt. Honnan tudtad, hol vagyok?
– Nem tudtam. Szerencsém volt. – engedett meg egy sejtelmes mosolyt az arcára. Nāthrėėn előre vonta a pillantását. A járása büszke volt, határozott. Sugárzott belőle valami, ami még a tündérek között is egyedivé tette. Ezt még maga a nő is érzékelte. Ilyen egy született Fenghuang. Nox mellette igazi selejtnek számított, annak ellenére, hogy mióta Jamon elkezdte kitanítani a kardvívásra, valóban szorgalmasa  gyakorolt, s talán hasznára is válhatott Eel gárdájának.
– Azt hittem küldetésre küldött Valkyon.
– Ohh így mennek odabent a hírek? – Nāthrėėn szórakozottan pillantott a félvérre, aki nagyon is érzékelte, hogy a bolondját járatják vele. – Mondjuk úgy, hogy bizonyos okok miatt hamarabb tértem vissza.
– Bizonyos okok?
– Ne legyél túl kíváncsi. – vigyorodott el – Azt mondják, a humánoknak az nem tesz jót.
– Már megbántam, hogy veled tartottam…. – sóhajjal pillantott előre a félvér. Habár a nagykapu már nem volt távol, nem így érzékelte ezt a társasága miatt. A férfi ezzel ellentétben nagyon is jól érezte magát. Régen találkozott nem Eldarya világában született félvérrel. Az utóbbi évszázadok alatt azt mondták rengeteget fejlődtek, de a régi históriákon felnőtt Fenghuang ugyanazt érzékelte most a fiatal nőben, mint a történetek szereplői nagyjában. Az égre pillantott. Figyelte a fehér bárányfelhőket, amelyek különleges alakzatokban haladtak el felettük. A nap elbújt ezek mögött időnként, teljesen más megvilágítást adva ez által mindennek.
– Úgy hallottam első nap bezárkóztál a szobádban. Ha engem kérdezel, igen szép kezdés.
– Ki mondta ezt neked? Valkyon? Esetleg Nevra? – vonta fel a szemöldökét. – Akikkel szerettem volna azokkal beszélgettem.
– Ahhha….
Nox összeráncolta a szemöldökét mialatt a férfit nézte hosszan. A pillantása elárulta azt ami a fejében járt.: Mi ahhha ?! Mint egy gondolatolvasó, a fenghuang azonnal válaszolt is rá.
– Azzal, hogy bezárkóztál és a sebeidet nyalogattad, szerintem nem hallottad a híreket…. már ha elmondanák neked egyáltalán……
A nő nem válaszolt azonnal, csak megtartotta az eddigi mimikáját felé. Nāthrėėn pedig pontosan erre számított.
– Valószínűleg nem olyan dologról van szó, amit neked is szánt szándékkal mondtak el.
Tippelt és talált. A férfi nem rejtette véka alá azt, hogy sokszor jóval többet tudott, mint lehetett volna. Ugyanakkor azt is pontosan időzítette, hogy erről mikor is informálja a másikat. Nox úgy lépett, ahogyan ő kívánta. Mint, egy kiszámítható ember.
– Eel gárdájában könnyen elejtenek morzsákat. Ha jó helyen keresed őket, akkor könnyű összegyűjteni mindet. Onnan csak egy további lépés a kirakós…..
– És te nagyon élvezed ezt. – a pillantás bizalmatlan, kissé vádlóvá vált, a férfi pedig azon kapta magát, hogy roppantmód élvezi a beszélgetésüket. Felnevetett.
– Ez pontosan így van.
Éles sikoly rázta fel a vidéket. Mind a ketten abba az irányba kapták a fejüket. Éppen csak egy fél pillantást váltottak, de Nāthrėėn komollyá váló mimikája elég volt a nőnek ahhoz, hogy tudja, ha arra kerülne sor, akkor jelenleg védik a hátát. A por és kisebb gallyak hirtelen váltak el a földtől ellentmondva a gravitációnak. A lendület sodorta őket a magasba, amit a páros nekilódulása okozott.
A sikoly lassan halt el, s nem ismétlődött meg újra. Nox érezte, ahogyan megfeszül minden izma. Félt, nem tagadhatta, hogy meg volt rettenve attól, ami esetleg rájuk várt. Ő nem olyan volt, mint Nāthrėėn, Nevra vagy Valkyon…. ő nem itt született. Ha álmodozott is arról, hogy harcolni fog jó dolgokért, mindaz nagyon távolinak és mesésnek tűnt az ő világában. Most mégis itt volt. Küzdenie kellett, egy távoli helyen, ő pedig nem tehetett mást, próbálkozott…..
A félvér nem vette időben észre a felé repülő pengét. A fekete hajú férfi kisodródott. Egy pillanat alatt megtalálta az egyensúlyát, s elkapva a nő csuklyáját rántotta le. Nox mellette ért földet. Köhögött a portól. Nāthrėėn némán intett neki, hogy maradjon a földön. Az erdőnek élettel teli zsivaja, a madarak fütyörészése elhalt. Kísértetiesnek hatott a holt némaság. Mindkét gárdatag izmai megfeszültek a várakozástól. A fiatal nő észrevette, ahogyan a fenghuang koncentráló vonásain legördül egy izzadságcsepp. Felfogta, hogy nem veheti ezt félvállról. Oldalra sandított, megfigyelte a tarkított levelekkel borított talajt. Egy rönk helyezkedett el nem messze tőle. Abba vésődött bele a felé dobott penge. Míg a férfi a környezetüket figyelte, ő óvatos mozdulatokkal csúszott tovább a fegyverért. Nem volt nehéz kihúznia, annak nyele azonban jobban zavarta. A fekete nyél végén egy lila kő volt díszítésként. Felismerte a fegyvert.
– Lehetetlen….. – lehelte ám a következő pillanatban már csak a pengék éles csattanása fogadta. Az orrától pár centire helyezkedett el a támadójuk és Nāthrėėn által találkozott penge. Sokkolódva pislogott szürke szemeivel. A két egyén keze remegett az összecsapástól. A férfi egy pillanat alatt rántotta le őt, mialatt átugrott fölötte arra késztetve a támadójukat, hogy hátra tántorodjon pár lépést. A tündér gyakorlottan lépett fel a másik személy ellen, azonban azt nem fogta fel, amit a félvér.
Nox riadtan ült fel. A levelek között megbúvó bal keze remegett a fekete nyélen. Szíve hevesen lüktetett, bár az elméje az adrenalin miatt még nem fogta fel, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy megöljék. Zaklatottan lüktető szívverését az a személy felismerése okozta, akivel társa harcolt. Fekete és vörös árnyalatú ruhákat viselt, amelyek már alapvetően megviseltnek tűntek. A lyukak, vágások nem a mostani küzdelem alatt kerültek rá.
Vöröses rövid tincsei engedtek valamennyit láttatni az arcából is. Az ismerős vonások kemények voltak. Nőhöz mérten jelentőségteljesek. Talán jellegzetes karvaly orra miatt, de felsőbbrendű személyre utaltak. Ennek ellenére a félvér tudta, hogy a tündér nem volt nemes. Sosem volt ideje megismerni igazán, ám tisztában volt azzal, hogy ő is az Árnyék gárda tagja.
A fiatal nő felpattant, nem kívánta hagyni, hogy megöljék egymást.
A férfi eközben már megjegyezte azt a borostyán pillantást, ami jelezte, hogy gazdája bármelyik pillanatban képes lenne bűntudat nélkül levágni őt. Nāthrėėn nem szerette az ilyen személyiségeket. A régi problémákat is ők okozták. Ellenfele csapásai nagyon erősek voltak, de meggondolatlanok. Ösztönszerűen vágott a fenghuang felé, aki könnyedén védte őket ki. Az erejét leszámítva csak egy játék volt. Nem számított tőle semmi trükkre. A félvér érkezését egyszerre érezték meg. A levegő mintha friss orgona illatot hozott volna egy pillanatra. A pillanatnyi habozást támadójuk kihasználta, élesen szúrt a férfi felé. Nox már védekezően emelte a fegyverét, de a fenghuang gyorsabb volt. Hátralépve helyezte át a súlyát kikerülve a pengét, s visszakézből vágott bele szabad kézfejének élével az arcába. Az idegen gárdista megtántorodott, ám a következő pillanatban, mint egy állat rivallt rájuk fenyegetően. A férfi elkomorodott a reflexszerűen szúrta szíven. Nox elfehéredve nézte végig, ahogyan a gárda társa arcából kifut a vér, s lassan felhagy a levegővétellel…. ahogyan komótosan lecsúszik a pengéről s összecsuklik a levelek között. Letérdelt mellé. Remegő kezeivel próbálkozott még mindig, annak ellenére, hogy az előtte lévő személy már nem élt.
– Miért ölted meg? – rivallt fel kétségbeesetten.
– Mert megölt volna minket. – Nāthrėėn meglendítette a kardját. A rajta levő friss vér szanaszét szóródott. Elhúzta a száját előre látva, mi lesz a délutáni munkája. Ő nem mutatott annyi érzelmet, mint a félvér. Nagyon jól tudta, hogy már nem tehettek volna semmit a nőért. Ezzel szemben Nox ezt nem sejtette, és az érzéketlenség, amellyel a férfi válaszolt neki felidegesítette.
– Akkor sem dönthetsz így! Lehet meg tudtuk volna menteni!
A hanglejtésre a fekete hajú férfi a nőre emelte hosszúkás, mély viola szemeit. Érzelem nélkül fürkészte a remegő, ideges pillantású félvért. Nox szürkés szemeiben ezernyi érzelem vetült, amely meglepte a tündért, habár ennek jelét nem mutatta. Eltette a fegyverét, majd leguggolt mellé. Pár másodpercig tartotta vele a szemkontaktust, csak aztán nyúlt a tettem felé. A mozdulatra a nő megrezzent. Nāthrėėn megérintette a puha nyakat.
–  Látod, hogy itt van egy dudor? Megmérgezték. Ha lefegyverezzük és visszavisszük a központba sem tudtak volna vele mit kezdeni. Mindenképpen meghalt volna.
–  Akkor sem dönthetsz egy életről….. – suttogta Nox követve a szemeivel a férfi mozdulatait.
–  Ez nem a te világod Weiss. Itt senkit nem érdekel, hogy honnan jöttél. Ha nem tudod megvédeni magad és útban vagy megölnek. – csendesen figyelte a tanácstalan nőt. Látta, ahogyan változnak az érzelmek az arcán. Kezdte érteni, miért kedveli ezt a félvért annyira Huang Hua.– Eel gárdája nem fog bántani…..de mások is vannak itt. Háború van.
Lassan állt fel, hagyta, hogy a nő lassan lenyugodjon.
–  Ne hagyjuk itt.
Követte a férfi példáját. Nāthrėėn bólintott azzal a vállára húzta az ernyedt, nehéz testet. Felszusszant a súlytól. A gondolataiban ennek hangot adott, társára való tekintettel azonban meg is tartotta magának. A maradék útjukon csendben maradtak. Meghagyták tisztelettel a gyász eme formáját.

》○ ○ ○《

A kristályteremben feszült csend kerekedett. A gárdavezetők egymásra pillantottak miután meghallgatták Kero kissé esetlen jelentését. Senkinek nem volt kedve a viccelődésre, ezt pedig jelenleg a kitsune nagyra tudta értékelni. Álla alá emelte a jobb kezének ujjait, hosszan eltöprengve. Azt, ami benne jelenleg végig zajlott nem lehetett pontosan megnevezni. A feszültség csupán gyenge jelző lett volna rá. Felvonta éles pillantását. Véleményeket, ötleteket várt.
– A jelentés szerint megint eltűnt az egyik gárdatagunk. Ha ez így megy tovább, Eel gárdája nem tudja betartani az ígéretét. Hiszen, hogy bízzanak bennünk, ha nem tudjuk garantálni a sajátjaink épségét?!
– Melyik gárdából tűnt el? – Leiftan összevonta a szemöldökét, ahogyan kissé aggodalmasan, mégis nemesi nagysággal pillantott Kerora. Az egyszarvú kelletlenül húzta el az ajkát.
– Az enyémből. – húzta ki magát Nevra. Aki nem ismerte elégé, annak könnyen félreérthető lett volna a vámpír nyugodtsága. Valójában azonban forrongott, s alig várta, hogy tegyen valamit az ügyben.
– A gárdatag, csak nem azt a területet figyelte, amelyről előzőleg a jelentések szóltak?
Nevra bólintott Ezarel felé.
– Úgy tűnik valóban sikerült belenyúlnunk a méhkasba. Ez haladás.
– Eltűnt egy emberem Valkyon! – morrant fel Nevra a férfi felé. Az csak nyugodtan emelte borostyán pillantását a másikra vissza.
– Az árnyék gárda tagja. Nem védtelen. Nem lesz baja.
– De nem ő az egyetlen, aki eltűnt. Nem vehetjük ezt félvállról.
–  Egyetértek Leiftannal. – szólalt végül meg Miiko is. – Épségben kellenek az embereink vissza. Viszont nem mehetünk be értük felelőtlenül.
–  Ezért lett volna fontos a felderítés. – folytatta Valkyon. Ezarel kimérten nézett végig mindenkin.
–  Engem az jobban zavar, hogy mindig tudták hol a célpont, és merre van.
– Arra célzol, hogy áruló van köztünk? – komorodott el még a feltételezésre is Kero.
– Nem zárhatjuk ki a lehetőséget. A központban…vagy a gárdisták között…esetleg pont az egyik eltűnt. Így nem lenne feltűnő sem.
– Akkor viszont nem tudnák, hogy az új emberek hova kerülnének. – Leiftan lassan emelte a pillantását át Nevrára.
– A gárdisták legtöbbje felderítő volt. A hollétüket csak Nevra és Miiko tudta, a gardájukon kívül elsődlegesen. Kellemetlen, de hajlok arra a logikai feltételezésre, hogy gárdán belül van, akit keresünk.
Nevra komoran figyelte a vezetőket. Nem gondolta, hogy a saját emberei között lenne a ludas, bármennyire is tűnt most úgy.
–  Van még valami….. – Kero zavartam emelte vissza a pillantását Miikora. Megigazgatta a szemüvegét, amely pontosan kifejezte az amúgy vonásaira írt aggodalmát.
–  Mi lenne az??
–  Az újabb hírek hatására a vendégeink hamarabb érkeznek a tárgyalások miatt.
– Mindenki visszajelzett?
Kero bólintott Ezarel felé.
– Jönnek a Fenghuang, a Cryllis, a Hamadrüasz és a Szírének fajától is…. a Kappa mester elnézést kért, de nem kívánnak ebben részt venni.  Illetve…a hírekre egy új faj is bejelentkezett.
Kero megigazgatta a szemüvegét. A kapcsolat nagydolognak volt mondható. Csupán az volt szomorú, hogy egy ilyen ügy kellett ahhoz, hogy a zárkózott tündérfaj lépjen.
– Melyik?
– A Seeraphynek. A legfelsőbb Mátriárka üzenetet küldött Eel gárdájának.
– Meglepő, hogy végül kiléptek a burkukból…. – gondolkozott el Leiftan. Nevra, Valkyonra pillantott.
– Nemesisnek van ehhez bármi köze?
– Nem hiszem. – rázta meg a fejét a félvér. – Nem tudott az eltűnésekről. Legalábbis nem többet, mint Eweleiin.
–  Ha így alakult, akkor érdemlegesen kell őket fogadnunk. – csapta össze a kezeit Miiko kicsit hangosabban, hogy ráfigyeljenek a férfiak. – Kero! Kezdj intézkedni Ykharral az ünnepség miatt. Fontos, hogy a vezetőkön kívül más ne tudja meg a valódi okát a gyűlésnek.
– Természetesen!
– Ezarel, intézkedjetek a vendégeinknek a szükséges bájitalokról, ahol kell. – A férfi bólintott. – Nevra, Valkyon, igyekezzetek mindent összeszedni az eddigi jelentésekből. Tudnunk kell, minden egyes apróságról. Leiftan és én pedig az itteni helyzetet rendezzük. Mehettek.
A nő intett a kezével jelzésszerűen. A gyűlés tagjai egy bólintás kíséretében indultak meg a kristályterem ajtaja felé. Nevra csendesen jegyezte meg a félvér felé nemtetszését annak megjegyzései miatt. Valkyon először nem értette, végül halk sóhaj mellett mosolyodott el. A két gárdának más a kapacitása, más a dolga. Belátta, de ennek ellenére úgy vélte nem lesz bajuk. A fájdalom megerősít. A férfi pedig hitt ebben. Kero sietve érte be őket a folyosón.
–  Várjatok! Nevra, Ezarel! Nem tudjatok, kik jönnek tőletek?
– Nem valószínű, hogy jönnek, elvégre itt vagyunk mi. – Ezarel felvonta a szemöldökét, majd apró vigyort engedett meg. – Rád hagyom, hogy kiderítsed.
– Komolyan csak megnehezíted a munkám…. – sóhajtott fel az egyszarvú fáradtan. Kihúzta magát. Volt még valami, ami érdekelte…..
– Nem láttátok Noxot? Nem találtam reggel a szobájában.
– Elengedtem egy kisebb küldetésre. A központi területen kívül van.
– Nagyon bátran engeded el mostanság. Egyedül van. – emelte borostyán szemeit a férfi a vámpír felé. Az csupán megvonta a vállait.
– Megbízom benne. Fejlődött az elmúlt időszak alatt. Veszélyes helyekre meg nem küldöm.
– Az, aki képes megfulladni majdnem egy küldetés alatt, annak szerintem mindegy a nehézség. – döntötte meg a fejét Ezarel kissé unottan. Nevra elhúzta a száját a megjegyzésre. Nem tudta hova tenni az elf viselkedését. Sokszor nem értettek mindenben egyet, lévén elégé másképp szokták kezelni a kialakult helyzetet, de a vámpír szerint barátja a bájitalos eset óta különösen vegyes reakciókat mutat. Legalábbis ha a félvérről van szó.
– Nem mintha te nem aggódtál volna érte akkor……
Kero csak figyelte a két barátot, majd halkan felsóhajtott.
– Nem tudod, mikor érhet vissza? Miiko szeretné ha Ykharral beszélhetnénk vele a vendégekről.
– A legtöbbet már ismeri, de ha Miiko ennyire akarja. – sóhajtott fel – Lassan vissza kell érnie.
– Nevra! Nevra! – a folyosó végéről jött a kiáltozás. A férfiak felismerték a hang gazdáját. A nyúl idegesen trappolt ruganyos lépteivel feléjük. Ykhar idegessége nem volt hétköznapi, így Keron kívül nem is adtak nagy figyelmet neki. Nevra előre lépett felé, elvigyorodott. Nem kellett, hogy az eddigi hírekkel még jobban felzaklassák browniet.
– Mi történt Ykhar?
– Nox visszajött, Nāthrėėnel…..
–  Ez nem meglepő. Én utasítottam Nāthrėėnt, hogy jöjjön vissza a küldetésről. – Valkyon nyugodtan méregette tovább a nyuszi füles nőt. Ykhar kétségbeesett rázta meg a fejét, mire először Kero, majd végül Ezarel is összehúzta a szemöldökét.
– Ykhar! – szólalt fel az elf keményebben, mire a nő összehúzta magát.
– A hátsó kertbe küldtem őket, mert… magukkal hoztak egy holtestet!
A pillanatnyi döbbenetet végül először Nevra törte meg. Nem érezte a friss vér szagát. Megérintette finoman a nő vállát, azzal sietve lódult az említett hely felé. Őt Ezarel követte, míg Valkyon aggodalmasan pillantott még Ykharra.
– Kero, kísérd Ykhart el. Majd én értesítem róla Miikot és Leiftant.
– Rendben… gyere Ykhar.
A nyuszi lassan követte a férfit. Az ott maradt egy ideig figyelte őket, majd visszaindult a kristályterembe.
– Miiko, van egy kis gondunk.

Comments:

There are no comments yet, why not be the first?